Vidéki Németország magyarul

Vidéki Németország magyarul

Megint utaztunk.

2018. augusztus 24. - SzenKata

Krisztiánnak csak pár nap szabija maradt, amit megtartunk olyan napokra, amikor feltétlen kell egy szabadnap. Ezért a nyaralás elmaradt. Vagyis ha úgy veszem nem is, mert voltunk idén Mo.on. 3x is. Az utolsó majdnem olyan volt, mint egy nyaralás. Viszont így csak amolyan miniurlaubra volt lehetőségünk. Ezért kivett Krisztián 2 napot, és már szombaton sem ment.

Így megúsztuk a céges partit is. És még csak mást sem kellett mondanom a főnök feleségének, mert természetesen - amúgy soha - pont most futottam össze vele péntek reggel a boltban. Azt mégsem mondhattam, hogy a még véletlenül sem kedves magyar kollégák miatt inkább nem megyünk, mert az nekünk nem lenne szórakozás. Ezért kapóra jött, hogy pont szombaton volt a Motokross verseny. Egy egésznapos verseny után pedig nem tudtam volna a fiúkat elvinni még partizni is. Mondjuk nem is akartam.

Vasránap moziztunk. Megnéztük a Transilvania 3-at. Két napig azzal stuffolták Zsigmondot, hogy ő nem mehet be a moziba, mert a szomszédék is voltak, és ilyen kicsi gyereket nem engednek be. Természetesen a szomszéd lányok megint hazudtak, ahogy eddig is.

Hétfőn át akartunk ruccanni Hollandiába a kedvenc tengerparti éttermünkbe, és strandra. De borús, esős idő lett. Ezért inkább elindultunk Wilhelmshavenbe. Ahol már 4 éve voltunk. És ettünk nyers halat, vagyis csak Krisztián, mert én nem tudtam megenni, ittam volna kávét, csak Zsigmond egy szép jobb horoggal felborította, majd a kutya megette a mardék szendvicsünket, mert begurult, hogy bent hagytuk a kocsiba. Természetesen idén sem szűkölködtünk a kalandokban.

Indulás előtt lemostuk a kocsit, mert a versenyen kissé poros lett. Köszönhető ez a helikopternek is, amelyik elvitte a sérült lányt. Aztán a pályán az eső szépen lemosta a kocsit. Hajókázni sem tudtunk. Ahogy kajálni sem, mert konyha sem volt már szinte sehol. Illetve de, egy helyen, ahova nem lehetett kutyát bevinni. Kint viszont hemzsegtek a nagy kutyák. Ezért úgy döntöttünk, hogy a kutya vissza a kocsiba. De ott már egy ideje fél bent maradni. Ezért Krisztián visszahozta. Addigra én már a kaját megvettem. Nem maradt más hátra, valahogy kint kellett megoldani az evést.

Még szombaton a verseny előtt elszaladtunk a cipőboltba, mert Krisztiánnak leszakadt a cipőtalpa. Atinak meg már megígértük hónapokkal ezelőtt, hogy kap egy Nikeot. Én is vettem magamnak egy új cipellőt. Amit most az útra fel is vettem. De a beteségem miatt annyira vizesedek, hogy papucson kívül hosszú ideig mást nem tudok hordani. Max. sport cipőt. Emiatt a cipő totálisan elnyomta az ereket a lábfejembe, a titokzoknim lecsúszott, ami miatt feltörte a sarkam.

Végül be akartunk menni a múzeumba, amiért igazából mentünk, de kutyát nem lehet bevinni. Ezért én mondtam, hogy akkor kint maradok vele. Bementek a fiúk, és kb. 1 perc múlva jöttek is ki, mert 10 perccel zárás előtt voltunk, és a pénztáros azt mondta,  nem ad jegyet, mert nem éri meg. A parton láttunk egy hotelt, ahol ki volt írva, hogy van kiadó apartmanjuk kutyásoknak is. Mikor megkérdeztük, már nem volt. Ezért végig jártuk a parti hoteleket, hogy hátha. De sehol nem volt szoba. Csak egy helyen egy egy ágyas, és kutyát sem vihettünk volna be. Viszont ajánlotta a csávó, hogy kérdezzünk meg két másik szállodát. Az elsőben azt mondták, hogyne a kutya is jöhet. 350€/éjszaka. Végül a városban beljebb találtunk egy szállót, ahol két külön szobát ki tudtunk venni.

Miután becuccoltunk, elmentünk a helyi Nordsee Passageba, ahol gyorsan vettem magamnak egy papucsot. Mostmár van 3 papucsom. Egy benti, egy kerti, és egy amiben el tudok menni. Azt hiszem egy darabig nem veszek papucsot. Másnap, sikeresen leparkoltuk a kocsit, árnyékba. Hogy a kutyának ne legyen melege. Na az nem volt, mert olyan hisztit levágott, hogy nem tudtuk a kocsiban  hagyni. Szerencsénkre a múzeum előtt belebotlottunk egy hajóba, ahova felvihettük Polit is. Olyan helyre is bevittek, ahova amúgy nem tudsz bemenni, mert katonai terület. És a híd előtt megkértek, hogy ne fotózzunk. A hajóút végén a gyerekek felmehettek a kapitányhoz, és vezethették a hajót egy kicst. A múzeumot is megnézték a fiúk, mi pedig kint vártuk őket Polival.

Hazafele megálltunk egy Autohofnál, ahol a Burgeres csóka nem akarta kicserélni az erős szendvicset. És még neki állt feljebb. Ezért én inkább kínai Nudeboxot ettem. Összességében nagyon jó 4 nap volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://videkinemetorszagmagyarul.blog.hu/api/trackback/id/tr7414200177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása