Fura dolog az idő. Attila mindig bajban van vele. Még nem egészen érti. Az 5 perc neki több, mint a 2 óra. Vagy, ha kérdezi, hogy az sok -e, és azt  mondom, hogy nem, akkor kiakad. Azt szoktam neki mondani, hogy relatív.

Ha mondjuk rákos beteg vagy - nagyon megviselte a nagyi halála, ő hozta fel példának -, és azt mondják van egy éved, akkor az idő kevés. De ha pl. hasmenésed van, és valaki előtted ment wécére, akkor még az 1 perc is soknak tűnik.

Szoktam mondani Krisztiánnak, hogy túl későn találkoztunk. Hogy kevés időt szabott ki az élet vele. Bár, ha még 40 évig élünk, akkor elfogadom. Viszont, mikor belegondolok, hogy már 5 éve együtt vagyunk, az meg olyan soknak tűnik.

Anyával kevés időt kaptunk. 

Úgy általában szaladnak a hetek, de amikor várni kell valamire, akkor pedig csiga lassan telnek a napok. Alig most jöttünk csak Németországba, mégis annyi mindenen túl vagyunk. A tervünkkel haladunk, és talán ha ügyesek leszünk, sikerül 5 éve alatt véghez vinni, amit az első 5 évre terveztünk.

Az egyik kolléga meg a nője fejükbe vették, hogy az alig 1 éves, rutintalan, csaj majd elvezeti a műszakilag szar autójukat Mo.ra. Kétszer lerobbantak, de mentek tovább. Csütörtök este indultak, és a legrosszabb esetben 15 óra alatt megtehető utat 45 óra alatt teljesítették is. :D

Amikor arra vártam, hogy Zsigmond végre elhagyja az anyatejet, akkor soha véget nem érőnek éreztem a napokat. Vagy, amikor letelt a három hónap, a hormon vizsgálathoz. De örökkévalóságnak tűnik az idő minden MRI vizsgálatkor is. Pedig kb. 20 perc. De nekem ott bent a gépben olyan, mintha sosem vennének ki. Nem vagyok klausztrófóbiás, de az első vizsgálatkor olyan borzalmas élményekkel gazdagodtam, hogy azóta sem tudtam feldolgzni. A legutóbbinál annyira beparáztam, hogy nem találtam meg a kocsin a féket.

Vagy amikor a fiúkat vártam. Annyira izgatott, hogy milyenek lesznek. Az endokrinológusom Atinál mondta is, hogy kiválló terápia lesz nekem a váradnósság, mert az nem történik meg egyik napról a másikra. Most meg már a kicsi is 4 éves.

Noshát, így állunk mi az idővel. Van amikor kevés, van amikor sok. Sosem elég, vagy sosem jó.