Szerintem Magyarországon a lakcímkártya, egy varázskártya. Ha nincs olyanod, akkor egy senki vagy a hatóságok,  hivatalok szemében. Ha van olyanod, akkor te vagy az élet császára.

A kártya mizériánk 2014. ben kezdődött. Amikor kijöttünk, rendes jogkövető állampolgárokként ki akartunk jelenetkezni a lakcímeinkről, mivel azt mondták, hogy ez fontos. Ez kell. Ezért elballagtunk a hivatalba, hogy éljünk ezen jogunkkal. Hosszú - hosszú percek várakozása után, végre a mi sorszámunk jött. Leülök az ügyintézőhöz, elmondom, hogy miért mertem zaklatni a munkaidejében, majd ő hangosan felhorkanva kérésemen, közli, hogy mit képzelek én, hogy a 3 éves gyerekemet ki akarom jelenteni Mo.ról. Hogy jövök én ehhez, és ezt én nem tehetem meg. Visszakérdeztem, hogy már bocsánat, de mégis a gyerek kié? Az enyém, aki hordoztam 8 hónapig, és neveltem egyedül addig a napig, vagy az államé, és a kerületé, akik szartak rá. Még a segély - lakhatási -  kérelmemet is elutasították, mert szerintük mi jól éltünk. Hiszen a Gyedemből, és a családi pótlékból - ez a kettő volt összesen 98ezer - csak ketten élünk. Az közel sem érdekelte őket, hogy fizettem belőle egy 35ezres lakáshitelt.

Választ ugyan nem kaptam, és kijelentkezni sem tudtam. Kirsztián szintén nem. Azt sem értem, hogy miért nem tudtuk akkor állandóra bejelenteni az én lakásomba. Krisztiánnál az volt az indok, hogy a kerültben csak ideiglenesen lakott, és neki a III. kerültben lévő lakás az állandó lakcíme. Tehát a XI. kerületben ki sem jelentkezhet. Nem értem, pedig hallottam az indokokat. Amikor be akartuk jelenteni Krisztiánt állandóra az én lakásomba, azért nem engedték, mert szerintük nem jelentkezhet ki csak úgy az előző állandó lakcíméről. Választ nem kaptunk, hogy miért. És azóta sem értjük. Mert amikor problémánk adódott abból, hogy Krisz még a III. kerületbe van bejelentve állandóra, akkor azt mondták az ottani hivatalban, hogy márpedig mi kényszer kijelentkezéssel meg tudnánk oldani. És értetlenkedtek, hogy miért nem tudtuk ezt már 2013. ban megoldani. Még furcsább, hogy neki a lakcímkártyáján volt egy lejárati idő. Az enyémen nincs.

Na szóval, bementem a hivatalba, hogy végre valahára bejelentsem, hogy szeretném megszűntetni a lakcímem, mert 4 éve eladtam a lakást, de a rendszerben még mindig az a lakcím szerepel nekem is, és a fiamnak is. A hivatalnoknő azzal kezdte, hogy lakcímkártya. Mondom az nincs nálam, mert nem sejtettem, hogy a kijelentkezéshez is kell. Hiszen a címemet, és minden egyéb adatomat tudom. Fejből. Még a személyi számom utolsó 4 számjegyét is. Sőt az első személyim számát is. Az anyám nevét el sem tudnám felejteni.

És én balga azt is mondtam, hogy a férjemet is szeretném kijelenteni. Na, itt volt a vég. Akkor, ha én házas vagyok, akkor kell a házassági anyakönyvi kivonat, a születési, és a lakcímkártya. Amit nem értek, hogy miért? Hiszen, amikor vettem és eladtam a lakásom, akkor még nem voltam házas. Tehát a férjemnek semmi köze hozzá. Akkor miért lenne köze ahhoz, hogy kijelentkezem onnan? Mondtam a hölgynek, hogy egyik sincs nálam, mert általában nem hordom magamnál őket. Otthon van. Akkor menjek haza, és jöjjek vissza az iratokkal. De nem tudok visszajönni, mert este repülök haza. Akkor jöjjek vissza máskor. De ember, nem tudok visszajönni, mert nem az országban élek. Akkor sajnálja, de nem tudok kijelentkezni. Kérdem, hogy és tudna nekem egy Ügyfélkaput csinálni, hátha ott ki tudom jelenteni magunkat. Ő nem - közben a mellettem lévő csajnak ugyan így lakcímmel foglalkozó ügyintéző felajánlotta, hogy megcsinálja -, és nem is tudja, hogy lehte -e ilyet ott. Akkor miért is dolgozik Kormányablakban?

Kitöltöttem a papírt, még vicceskedtünk Erikával, hogy helyrajzi számot csak nem kell odaírni. Erre meglátom a sort, ahol kérik a hrszt. Felröhögtünk. Ez már abszurd. Majd a hölgyike rá is kérdezett, hogy nem tudom a helyrajzi számot? Nem, képzeld nem. Jó nem baj, majd 2 hónap múlva kapunk egy határozatott, hogy kijelentették. KÉT HÓNAP! Ennyi idő, amíg eljárnak. Pfff.

Az ügyfélkapuhoz húztam egy újabb sorszámot. Mondom a fiatal lánynak, hogy mit szeretnék. Na, mi volt az első kérdése? Lakcímkártyám van? Ennél a pontnál elgondolkodtam, hogy hangosan felröhögjek, és azonnal eljöjjek onnan, vagy ne szóljak semmit, vagy üvöltsek rá, hogy nincs lakcímkártyám. De inkább számoltam háromig. És kevésbé kedvesen közöltem, hogy bocs, de nincs lakcímkártyám. Viszont volt régi regisztrációm. Kaptam új kódot - ami nem működik -, de ő sem tudja, hogy lakcímkijelentést tudok -e ott csinálni. De menjek a kolléganőjéhez, ő segít. Igen, ahhoz irányított, aki semmit sem tud. Megköszöntem, és eljöttem.

Nekem, és Attilának továbbra is van lakcímünk. Krisznek még két hónap. És az ügyfélkapum ugyan úgy nem tudom  használni, ahogy előtte.