Amikor az embernek lesz egy cukros a családjában, vagy az ismerettségi körében, akkor reménykedik benne, hogy neki majd nem kell ezzel küzdenie. Hogy nem kell inzulint beadnia, nem kell lemondania dolgokról. Hogy nem kell figyelnie, hogy mit ehet, és mennyit.

Szerencsére a tudósok mára már eljutottak oda, hogy nem kell minden cukrosnak lőnie magát. Illetve most már tudják, hogy több féle cukor betegség is van. Ami közös mindegyikben, hogy a  hasnyálmirigy nem képes annyi izulint termelni, amennyire a szervezetnek szüksége van, illetve azt a szervezet nem megfelőlen dologozza fel. Vagyis az inzulin háztartásban, és feldolgozásban hiba csúszik. Amit orvosolni kell.

Sokat lehet hallani - főleg a botcsinálta életmódtanácsadóktól -, hogy a túlsúly az okozója mindennek. És ha kövér vagy, akkor biztosan beteg is. És biztosan csipszet, meg sütit, meg gumicukrot zabálsz. És természetesen nem ismered a víz, tea fogalmát, ezért csak cukros üditőt iszol. No és persze a sportot csak a tévében nézed meg.

Én meg azt mondom, hogy általánosítások helyett jobb lenne, ha leülnének, és kicsit utána olvasnának. Nem állítom, hogy nincs igazuk, inkább azt, hogy nem mindenben.

Az én túlsúlyom a 14 éves korom óta gondot okozó hipophisys mikroadenomám miatt van. Amit csak 22 évesen kezdtek el kezelni. De hosszú, hosszú ideig sem cukorbetegségem, sem más gondom nem volt emiatt. Leszámítva azokat a lesajnáló véleményeket, amiket olyanoktól kellett meghallgatnom, akiknek az értelmi szintje kb. a béka segge alatt volt. Nem állítom, hogy nincsenek olyan túlsúlyos emberek, akik érzelmi evéseik miatt híztak el. Nekik a túlsúlyuk miatt alakulhatott is ki mellék betegség. Tehát van igazság ebben is, és abban is. Viszont sosem tudhatjuk, hogy ki miért lett olyan, amilyen. 

Sajnos az is igaz, hogy a túlsúllyal együtt járhatnak bizonyos betegségek. Vagy a már meglévő betegségből kialakul egy másik. Én is így jártam. A szoptatás befejezése után, mikor kivették az epémet, a kilók szépen lassan elkezdtek feljönni rám. Pedig ugyan azt ettem, amit a fiaim és Krisztián. Valószínűsíthetően van egy anyagcsere hibám is, ami miatt én máshogyan hasznosítom a bevitt táplálékot, mint ők. No meg én itthon vagyok. Ők suliba, oviba, dolgozni járnak. Ledolgozzák azt, amit megesznek. Én nem. Nos, a kilók csak jöttek, és jöttek. De a nőgyógyász szerint 3 hónapot kellett várni, hogy a szoptatás után a hormonjaim rendeződjenek. Mármint arra az állapotra, amit a daganatom miatt "megszoktam".

Amikor lejárt a három hónap, meg egy kicsi, akkor visszamentem a doktohoz. Csináltak prolaktin tesztet. Dupla annyi volt a véremben, mint a megengedett felső határa. A nőgyógyász szerint ezzel nem kell foglalkozni. Mondtam, anyád. Neked. Ezért kértem a  háziorvosomtól egy beutalót MRT - MRI - vizsgálatra. Amitől még mindig stresszelek. A daganat van. 4mm. Ez túl kicsi ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Mondta ezt a házi doki. Mi meg mondtuk, hogy okay, de gondot okoz. A kilók csak jönnek, és jönnek. Rendben, akkor ad egy beutalót Kölnbe az Endorkinológiára. Ahol kértek egy korábbi cukor eredményt is. És itt jött az újdonság.

2-es tipusú cukorbetegségem van. A megengedett mennyiségtől 20 mol, vagy mi a pékkel több van, mint kellene. Egyelőre még nem érzem magam cukrosnak. Csak azt tudom, hogy még mindig nem indultak lefele a kilók. Aztán a nővérem küldött át pár dolgot. Mert, hogy azt végre beláttam, hogy a diétát is tartani kell. Szerencsére lőnöm nem kell magam, mert gyógyszert kapok. De számolnom kell, hogy mikor mit eszek, mivel, és mennyit. A lábam vizesedik, amire vettem teát. De benne hagytam a filter, így ihatatlan lett. Letettem róla. Szóval most várunk. Hogy hat -e a 160gos diéta, a napi 20 perc mozgás, és a gyógyszerek.