Amikor tini voltam, apu vállalatánál volt mindig csere üdülés. Egy ilyen keretében volt anno '89.-ben lehetőségem 3 hetet eltölteni Moszkvában. Amit imdátam. Mert mesés város. És egy ilyennek köszönhetően jutottam el Németországban, Thüringiában, Eisenachba, Wartburg Őrgróf várába is. Lenyűgözött a vár. Akkor egy nagy várnézésre fizettek be minket. És valahogy tudtam, hogy visszafogok oda menni.

Így is lett, talán két éve egy miniurlaubot szerveztünk Krisztiánnal. Ősszel. Találtunk egy csodálatos kis Apartmannt Ruhlában, ahol a tulaj kicsit tudott magyarul, járt a Balatonnál, és nagyon boldog volt, mert mi voltunk az első Facebookos vendégei. Induláskor még visszaléptem, hogy a fiúknak tegyek be kabátot, de mi csak egy mellényt, és egy kardigánt vittünk. Megfázást hoztunk.

Egy gyönyörű szobát kaptunk, ahonnan a Thüring erdőre volt kilátás. Szombaton mentünk, vasárnap várat néztünk, és jöttünk is haza. Kivételesen nem tévedtünk el, csak a cél előtt rossz úton hajtottam fel, aminek nem volt folytatása, és kb. olyan szűk volt, hogy bátorság volt rajta tolatni.

Reggel egy bőséges reggeli után, elindultunk a várba. Én már ugye láttam, igaz kb. 14 éves koromban, de mikor megláttam, élénken felidéződött bennem. És tudtam, hogy a férjemnek is nagyon fog tetszeni. Körbe jártuk a várudvart, rengeteget fotóztunk, és befizettünk egy nagy túrára a várban.

Az idegenvezető kislány, kb. akkor születhetett, mikor én már végig jártam a várat. És mivel Zsigmond, akkor még kicsi volt, ezért néha hangoskodott. Ahogy a többi gyerek is. Annyira nem volt zavaró, mégis a kislány odajött, és megkért minket, hogy hagyjuk el a túravezetését, mert a többi vendég nem hallja amit mondd. Természetesen kifizetik a 20€-s fotózási lehetőséggel megvett jegyünket. Én úgy felhúztam magam, hogy meg sem álltam a kocsiig.

Ettől függetlenül visszafogunk menni, mert csodálatos hely. Olyan varázslatos. És természetesen magyar vonatkozása is van.