Szerencsénk volt a Hotellal, hogy volt szabad szoba, és ingyenes parkoló. Mivel nem ismertük, hogy itt hogy szokás, a kutyát bent hagytuk a kocsiban. Aki bosszúból megette a fél kg Tóalmási kolbászt, és a maradék szendvicseket. 1 hétig lakott a kocsiban, mikor a recepciós lány szólt, hogy ha miénk a piros BMW-ben a kutya, akkor nyugodtan vigyük fel a szobába, mert az autóban nem lakhat. Azóta mindenhova visszük. Kivéve a török étterembe, mert oda nem lehet. De amúgy, ahol nincs kifejezett tiltó tábla, oda be lehet vinni. Akár a Mc'Donaldsba is. 2 hetet laktunk a Hotelban, de folyamatosan kerestünk másik lakhatási lehetőséget, mígnem találtunk egy apartmannhotelt. 850€/hó, kutyát nem lehet felvinni. Pedig nem rontott volna semmit a kutya a lakás állapotán. Alig volt 33nm. Egy román pasi volt a recepciós, és a nője a takarítónő. 100€-t fizettünk a takarításra, de volt, hogy nem kaptunk wc papírt, a szemetet is magunknak kellett levinni, mikor már meguntuk, hogy a szolgálatásért, amiért fizetünk, nem kapunk semmit. Parkolóhely sosem volt a ház előtt. És a második hónapban egyáltalán nem volt takarítás a lakásban, mert a takarító csaj azt mondta, hogy koszosak vagyunk. Ami nem volt igaz. Csak pont annyira, mint amennyire télen, a latyakos időben az embernek koszos lesz a cipője. Mivel takarító eszköz nem volt a lakásban, én meg nem vettem - minek, mikor havi 100€-t fizettem a takarításért -, így nem is izgatott a dolog. A vége az lett, hogy a román - ...... - recepciós kitett minket a kifizetett szállásunkról. Úgy, hogy Húsvétkor is el kellett mennünk, mert kiadta a lakást másoknak 4 napra. Én éppen bent voltam a kórházban, mivel császárral szültem Zsigmondott, amikor jött Krisztián, hogy kaptunk egy levelet. Amiben az állt, ha nem hagyjuk el április 1.-én 11:30.-ig a lakást, akkor 100€ kell minden fél óráért fizetnünk. Akkor még nem ment úgy a német Krisztiánnak, hogy küzdeni tudjunk az igazunkért.
Friss császáros sebbel, egy új szülöttel, egy három évessel, és egy kutyával az utcára kerültünk. Volt pénzünk, de már fogyóban. Az orvos segítségével - aki Mo.on is tanult, és a volt felesége magyar - találtunk egy szállodát, de csak egy éjszakára. Plusz segített, hogy a Socialamtra menjünk el, hátha adnak lakást. A csekéj angolommal, megértettem, hogy 5 itt ledolgozott év után adnak szívesen. De addig sajnálják, nem tudnak segíteni. Majdnem sikerült egy lakást is kivenni, de mivel nem volt munkaszerződés, így elálltak a kiadástól. 2 napig jártuk a várost, és Hotelt kerestünk. De Karlsruhe egy nagy város, sőt óriási, sehol nem volt szadab szoba. Majd a város szélén találtunk egy Ibis Hotelt, ahol csak délután 17-től volt recepció. Ott kaptunk 1 éjszakára szobát, amit reggel 10-ig el kellett hagyni. Másnap, újra az utcán voltunk. De szemben a hotellal volt egy büfé kocsi. Ahol reggeliztünk. Majd szépen visszaballagtunk a kocsinkhoz. Próbáltuk használni a hotel wifijét. Ha szembe álltunk vele, akkor volt jel. Ezt látta a büfés, és odajött, hogy megmaradt - délben - a sült krumpli, amit nem fog tudni eladni, de ha nekünk megfelel, akkor szívesen nekünk adja. És a gyereknek egy nagy doboz édességet is adott. Plusz meghívott egy kávéra.
Közben felhívott az a magyar fülész orvos, aki Stuttgartban dolgozik, és az én gyerekkori fülészemnek a barátja volt. Egy régen kint élő barátját kérte meg, hogy a férjemnek adjon munkát. Mindent lebeszéltünk, hogy szülés után tud kezdeni Krisztián, és majd hívjuk. Hívtuk. Nem vette fel. Sms-t küldtünk, nem reagált. Aztán felvette. Én beszéltem vele, hogy kitettek a szállásrólm, és itt az új szülött gyerek. Nem tudna - e segíteni. Nem hozzájuk, és fizetni is tudunk, csak kellene egy szoba, ahol alhatunk. Megígérte, hogy segít. És többet nem vette fel a telefont. A fülész viszont telefonált. Hogy én ne hívjam az otthoni számon, mert ott a felesége is ott van. Akkor le sem esett mit akar ezzel. Majd felajánlotta, hogy velem nagyon szívesen találkozna a férjem nélkül. Akkor letettem a telefont.
Ez addigra már a sokadik átvágás volt magyaroktól. Volt egy nő, Anna. Aki magyaroknak segít. Lakás, munka, autószerelés. Hirdeti is magát a karlsruhei magyar csoportban. A pasija egy német autószerelő. A műhelyben vanak is magyar fiúk, és posta kihordásra is alkalmaznak magyarokat. El kellett vinni az amúgy sem kifogástalan autónkat, mert lemerült az akkumlátor. Az autón az is elromlott, ami addig működött. 200€-t fizettünk érte. azt csak később vettük észre, hogy a vadonatúj akkumlátorunkat is kilopták a kocsiból. És ők voltak azok, akik ígérték, hogy szereznek munkát Krisznek, és tudnak nekünk egy kiadó lakást. Muggenstrumban, egy nagy ház második szintjén. A parkettát újr kellett volna csiszolni, a falak bagótól dohosodtak, a fűrdőbe egy fűtettlen kis részen keresztül kellett volna átmenni, ami penészesedett. Ahogy a fürdő is. Amit nem is lehetett volna fűteni csak villannyal. 600€-t kértek + az NK (mellékköltség, magyarul rezsi). Mák volt, hogy megláttam az alsó "szomszéd" nevét, és emlékeztem, hogy ő benne van a karlsruhei magyarok csoportban. Írtam neki. Kiderült, hogy a házhoz ennnek a nőnek és a pasijának annyi köze van, hogy ki akarták bérelni 1000€/hóért. De nem tudták kifizetni a kautciót. Ezért akrták tovább kiadni. De az szabálytalan. És sosem a legkisebb jár jól. Viszont miattuk tudtunk venni két matracot 1 áráért, amit a mai napig használunk. És ami a későbbiekben nagyon is jól jött.