Nem tartjuk sok emberrel a kapcsolatot. A magyarok többsége irigy. Hogy neked miért van, és miért annyi van, miért olyan van? Neki meg miért nincs. Vagy miért kisebb, miért görbéb, miért keskenyebb, miért világosabb. Vagyis semmi sem jó. Csak a másé. Nyilván vannak azok, akik nem ilyenek. De kevesen. És vannak a már németek, vagy eleve ide születettek.

Az egyik ilyen Péter barátunk. Neki köszönhetjük a munkahelyet. Legalábbis, hogy megtaláltuk. Bár ez is óriási segítség volt. Ő volt az, aki elindított minket a mostani úton. Mármint nyílán képletesen, de sokkal tartozunk neki. 3 hónapig foglalkoztatta Krisztiánt. Mindennap átjött érte, és hazahozta, és napi bért fizetett. Aztán rendelt nekünk az ebayen lengéscsillapítót, amit Krisztián a ház előtt kicserélt. Ezzel megkönnyítve a lejutást a hegyről. Persze csak félig tudtam vele lemenni, mert onnan már díjat kellett fizetni, de az is elég volt. Onnan csak a fél hegyet kellett megmászni :). És elvitte a saját kontójára orvoshoz, amikor a vesegyulladás után, visszamaradt egy húgyhólyag gyulladás.

Ez idő alatt, a két pasi összebarátkozott. Sőt amolyan apa - fia kapcsolat alakult ki köztük. Péter őszintén tud örülni, ha valamit elérünk, vagy sikerül. Mellesleg milliomos. De ezt titkolja. Azt sem volt hajlandó bevallani, hogy van egy cége. Jó, nem is tartozott ránk. A google térképről tudtuk meg. És jelentőssége sincs. Talán csak annyiban, hogy nem kérkedik vele, nem dörgöli az orrod alá, hogy látod nekem ez meg ez van. Neked meg semmid. A céges luxus Audijában szállítja a cementet, ha kell. A kocsira azt mondta, hogy a főnökétől kapta, mert sokat kell  utaznia. És nem, nem hazudik. Pusztán csak nem vág fel a vagyonával. A cége kizárólagos beszállítója a Bundeswehrnek.

És büszke vagyok arra, hogy amikor kért Péter tőlem egy kenyeret, amit az osztrákoknál szokott enni, akkor sikerült olyat sütnöm, amire azt mondta, jobb, mint az eredeti.