Április végén költöztünk fel az Im Sohlba. 2,5 hónapot dolgozott Krisztián a Feriékkel egy töröknél Kölnben. Ebből 1 hónapig bár a benzint kifizettük, neki mégis biciklivel kellett járnia át Bergneustadba, hogy fél hétkor tudjanak indulni dolgozni. Ehhez hajnal fél ötkör kelt, fél hatkor indult. Hegyen - völgyön át. Esőben is. Volt, hogy a ruhájából csavarni lehetett a vizet, mire odaért, majd egész nap a hidegben, vizes ruhában dolgozott, este megint egy óra bringa haza. Enni nem tudtam neki adni. Legalábbis táplálót nem. Az utolsó két hétben krumplit ettünk hagymával összesütve. Ha esetleg maradt némi pénz, akkor vettem bele mettendent. Vagy szalonnát. Ezért teljesen legyengült a szervezete, és totálisan ki is volt használva. Napi két óra bringa, tíz óra meló. Az állandó esőzés miatt, folytonos vizes ruhában való dolgozás ereménye az lett, hogy kapott egy olyan vese gyulladást, hogy a görcstől, fájdalomtól sírt.
Ekkor már ismertük Irmát, mivel nekem is volt két olyan epegörcsöm, amitől én is sírva ütöttem a földet, azt hittem nem élem túl. Később ki is derült, hogy elzáródott az epevezetékem, mert tele volt az epém kővel. Az első görcsöm utáni nap lementem a városba, édesanyám utiszótárával, hogy szerezzek magamnak görcsoldót. Bementem az első gyógyszertárba, ahol megkédezték, hogy milyen nyelven beszélek még. Mondtam magyar, és akkor szóltak Irmának, aki szintén beszél magyarul. Ő segített a gyógyszerekben, és segít a mai napig is. Mivel szoptattam Zsigmondot, így nem tudtak adni semmit. Idén vették ki az epémet.
Felhívtam Irmát, hogy mit tud adni Krisztiánnak. Mivel penicilin érzékeny, ezért akár milyen gyógyszert nem kaphat. Akkor még nem volt betegbiztosításunk, ezért orvoshoz kizárt hogy el tudtunk volna menni. Szerencsére Irma nagyon jó gyógyszerész, és találtak nekünk gyógyszert. Valahogy meg is mahinálták, és nem kellett fizetnünk érte. Többet nem ment dolgozni a törökhöz. Mert menet közben kiderült, hogy hiába mentünk el 667 kmre Berlinbe az utolsó pézünkből, hogy útlevelet csináltassuni Krisznek, a török nem jelentette be. Aztán nem akar kifizetni. Ahogy Feriék is visszatartották a pénzünket egyszer. Majd behívatta Krisztiánt a török Kölnbe, hogy csináljon meg még egy melót, és kifizeti. Délután 3 kor kész volt, de a török csak este 20- ra ment érte. És 350€val kevesebbet fizetett ki, mint amivel tartozott. Plusz csak 100€-t adott, amivel nem tudsz fizetni. Pláne nem egy 7,5€-s vonatjegyet. Ezért még meg is büntette a kalauz 40€-ra. De legalább megszabadultunk tőle. Ahogy Feriéktől is.
Irma a mi angyalunk. Egyszer eljöttek hozzánk a férjével, aki kicsit szabadszájú. Kérdezgettek, hogy mink van - bár látták, hogy kb. semmink -, majd Bronson - mi így hívjuk, mert megtévesztésig hasonlít Charles Bronsonra, csak dagi - megkérdezte, hogy rádiónk van -e? Mondtuk, hogy nincs, csak a telefon. Csak annyit mondott: Basszus, ezek rosszabbul élnek, mint mi, mikor kijöttünk. Akkor kaptunk babakocsit, gyerekülést, ruhákat, ringatószéket, kiságyat. Szóval rengeteg mindent. És még azután is. Irma fia lett az autószerelőnk. És Irma volt az, aki hozzásegítette Kriszt a mostani munkahelyéhez is.
Én két naponta már babakocsival lejártam a városba vásárolni, sétálni, és egy törökhöz, aki egy Internet kávézót üzemeltet. Elővettem a sárga telefonkönyvet, és kiírtam a környék beli építőipari cégek e-mail címeit. Google fordítóval írtam egy levelet - mint kiderült oltári baromságot, de bejött :D -, hogy a férjem szakképzett kőműves, jelenleg egy töröknél dolgozik, de szeretne egy német cégnél elhelyezkedni. 10 e-mailből egy visszaírt, hogy bár ő most éppen nem tervezte, hogy felvesz valakit, de mivel még sosem találkozott magyarral, ezért szeretne beszélgetni a férjemmel. És, ha tetszenek egymásnak, akkor alkalmazná. Át is buszozott Kürtenbe Krisztián. Fel is vette a pasi dolgozni, de nem tudtuk megoldani az átjárást. Ezért azt sajnálattal visszamondtuk.
És ekkor jött Georgia, és az ő Péterje. Irma szólt, hogy a kolléganőjének a barátja felújtja a házát, és kellene neki segítség, Krisztián vállalná -e? Vállalta. Óránként 8€-ért. Péter mindennap jött érte, és hazahozta. Mindennap végén fizetett. Eljött a kánaán. Vettünk beltéri egységet, aztán kábelt, aztán tányért, és lett tévénk. Péter vett nekünk a BMW-be lengéscsillapítót, Kirsztián a ház előtt kicserélte, lett autónk. Péternek pedig a környék legszebb háza. Egy gyönyörű 1700-as években épült Fachwerkhaus. És barátok lettek. Meló közben Péter mindig kérdezgette Kirsztiánt, hogy mi a tervünk. Pénzt gyűjteni jöttünk, vagy hosszútávra tervezünk. Amikor pedig kész lettek a melóval, egy sör mellett felhívta a barátja bátyját, a szomszédban, hogy van neki egy kedves barátja, aki nagyon kiválló szakember, és munkát keres. Nem lenne - e felvétel. Kapott egy próba napot, aminek a felénél - kb. délben az kaja közben - a főnök felesége kihozta a szerződést. 2 hét múlva megkapta a határozatlan idejű szerződését is.
