Az első reggeli utunk alkalmával láttam meg a házat, amiben most lakunk. Az első napon, mikor ment melózni Krisz, akkor arra mentünk a kocsival. Pont a  házzal szemben van egy erdei elkerülő út, ahol le lehet vágni az utat. Ahogy most is ülök a gép előtt, pont az útra látok rá. Igazából délután volt alkalmam jobban megcsodálni, mert reggel még sötétben mentem. És természetesen 1 évig mindig, mikor mellette haladtam el. Akkor megfogadtam, hogy fogok még itt lakni. Egyszer.

A ház egy Fachwerkhaus, az 1800-as évek elején építették, majd később kb. 100 évvel ezelőtt építettek még hozzá egy kisebb részt, ami most a nappalink. Az alapterülete 130nm, egy kis kerttel. Nyílván a többi rész is hozzá tartozott, ami most a tulajéké. Eredetileg teheneket tartottak itt, de a tulajék lovas udvart csináltak belőle. Apfelbaum egy mühle, ami a falunál kisebb. Régen volt a gazda, és a melósai laktak a mühlékben. Változó, hogy hány ház tartozik egy ilyen mühlébe. Van, ahol 10-15 ház is, de itt csak 6, és a mellettünk lévő Birnbaumban van még kb. 6-7.

Velünk szemben egy történelmi vendégház van, mellettünk egy 1798-ban épült üres ház, a vendégház oldalán az út másik felén, egy az 1700-as évek végén épült gyönyörű Fachwerkhaus. A mienk, és a szembenlévő le van vakolva, illetve cserepezve, a másik kettő nem. Ezt azért csinálják, hogy megóvják a fa szerkezetet. Különben 10 évente fel kellene újítani.

A tulajunk, Arnd. Kb. 55-60 éves, az apósa 50-55 lehet. 4 gyerek van. Legalábbis, amiről mi tudunk. A fia, Robert, az előző feleségétől, akit a mostani pattintott ki a helyéről. A mostani csaj 30 körüli. Itt volt ló pucoló, a házunk aljában lévő kis 1,5 szobás lakásban lakott. Elég egyszerű nő, leginkább buta. És irigy. Ami a németeknél ritka. 3 lányuk van, Clara 7,5 éves, Teresa 5, és Frederike 4. A lányok nyáron általában koszosak. A legkissebb - aki a legnormálisabb a három közül -, sokszor nem hord ruhát. Télen is épphogy, ha van is rajta az sem téli ruha.

A lovak is koszosak. Legalábbis amióta Széleshát nem jár ide melózni. Mikor ideköltöztünk, 1 év várakozás után, minden relatíve tiszta volt. Legalábbis a mostani állapotokhoz képest. Az 1 év alat, mióta széleshát - Krisztián hívja így - elment, a mostani a 4. csaj, aki rendben tartja a lovakat. De ő csak a lovakkal foglalkozik. Az udvart már nem takarítja, pedig Széleshát megcsinálta. A lovak istállója soha nincs kitakarítva, pedig az elmúlt két évben 5 csikó született. A lovakon kívül vannak még tyúkok, néhány kakas, ebből a legújabb kicsit rekedt. És a tulaj vett néhány futó kacsát, akik maximum arra jók, hogy megnevetessenek. Elvileg azért vette őket, hogy majd megeszik a meztelen csigákat. Mert az dögivel van itt. De, mivel a lovak miatt tartanak zabot, ezért a kacsák hülyék lennének csigát enni, mikor van zab is. Viszont a rókát remekül ellátták élelemmel. 9 kacsából már csak 1 van. Volt egy kacska nyakú, az már itt született, de nem láttam már rég. Szerintem őt is elvitte a róka. Plusz a macskák. Volt 3 szép macska. Ebből egy megellett, de elütötte egy kocsi, és a kicsik árván maradtak. Az 5 kismacskából 2 maradt életben. Abból a fekete eltűnt Helloween környékén, de meglett. Egy kocsi átment a farkán.

2 éve nagy élet volt még itt. Arnd szülinapját is a lovas csarnokban tartották. Minden karámban volt egy ló, plusz a saját lovak. Néha alig lehetett parkolni, mert annyian jöttek. Most a rokonokon kívül 1 család van, aki itt tartja a lovát, de őket sem láttam már egy ideje. Plusz a fogorvos. De ő se jön már mindennap.

Fura, mert a lányok már 2 évesen mentek oviba. Pedig az anyjuk itthon van, ráérne velük foglalkozni. De kb. annyi az intelme, hogy nyáron, ha esik menjenek be fedél alá. Amúgy kint vannak mindig, ha nem mennek versenyre. Tavasztól őszig szinte minden hétvégén járják a környék versenyeit. De csak Arnd, és Clara hoz el érmet. A kiscsaj ki is röhögi az anyját, mert nem tud lovagolni. Az apjuk meg? Volt, hogy becsengetett, itt van -e a kisebbik, mert ő most lemegy a boltba. Jégeralsóba, és zakóba, kócosan. Tavaly karácsonykor nem volt fűtésünk, és melegvizünk. 2x egy  hetet. Krisztián a szabadságán mindennap csákányozta a jéggé fagyott földet, hogy a házból az áram vezetéket átvezessék az ő házukba. -15 fokban. Aztán ezt elfelejtette kifizetni 3 hétig. Ahogy a betonozást, és a térkövezést is. Valahogy mikor a meló végéhez közeledett Krisz, és a fizetésről volt szó, mindig olyan dolga akadt, hogy 3 hétig nem is láttuk. Pedig a házuk 5 méterre van a mienktől.

Egyszer megkérdezte, hogy hogy van az, hogy a bérletidíj minden hónapban napra pontosan megérkezik. Nyilván fura volt ez egy olyan embernek, aki nem akar fizetni hetekig. De a felesége azonnal kifizetette velem a tojást, ha kértem. Ezért már nem kérek. Inkább elautózok a 10kmre lévő másik gazdához, ha tojás kell. Hiába van itt legalább 20 tyúk, mégsincs sose 10 db tojás. Állítólag télen ezek a tyúkok nem tojnak.

Amilyen szép volt ez a ház kívülről, olyan lakhatatlan belülről. A fiúk szobája hideg, pedig 5-ön megy a radiátor, a miénk szintén. A fürdő is. A felső szintet már meg sem említem. Télen, ha nem muszáj fel sem megyek. Viszont a szembe szomszédék fogadást kötöttek a férjével, hogy mi meddig maradunk, mert átlagban 3 hónap volt eddig a leghosszabb. Mi a lassan 2 évünkkel rekoderek vagyunk. A sok kellemetlenségért viszont kárpótol az, hogy az erőd közepén lakunk, és csodálatos a táj, mindegy melyik évszakban vagyunk. Az óriás, 200-250 éves fenyőfák látványa lenyűgöző, mégha néha egy orkán kitépi őket tövestől, akkor is!