Az ember mindig azt hiszi, hogy fel tud rendesen készülni az útra. Mert megtanulta a szüleitől. Hogy vigyen magával enni valót, inni valót, kávét, telefont, stb. Meg természetesen utitervet is. De az ember csak tervezni tud, a sors, Isten, Allah, Jehova, Buddha, akárni meg végezi a feladatát.

Ahogy illik, mi is szépen készítettünk utitervet, de internetünk és autós töltőnk nem lévén, csak reménykedtünk, hogy a tablet nem merül le, amíg meg nem érkezünk. Kaptunk jó tanácsot is, hogy minél messzebb legyünk a német - osztrák határtól, így Magyarországtól is, mert ott kevesebb a magyar, és talán még nem utálják őket annyira. Bayern tele van. Sőt lassan több lesz a magyar, mint a született német. Lényegében mindenki oda megy, mert onnan nem olyan vészes km-ben az út Magyarországra. De mi nem terveztünk sűrű hazautat, így nem is okozott gondot, hogy messzebbre tervezzük az utat.

A férjem volt az, aki végül a várost kiválasztotta. Ugyanis elsőkörben városban gondolkodtunk mi is. Hiszen Bp.-en éltünk mindketten. És a már kint élők is azt mondták, hogy városban több a lehetőség. Bár Krisztián kőműves, így neki mindegy lett volna, hogy hol kap munkát. Én meg akkor még azt gondoltam, hogy a város élhetőbb.

Karlsruhéra esett a választás. Anno ez volt Baden - Würtenberg tartományi fővárosa - később Stuttgárt vette át ezt a címet -, és itt a legnagyobb a villamos közelekedés.  Buszjárat főleg a környező kisebb városokba jár. De jellemzően mindegyiket eléred villamossal is. Ugyanis egyedül álló módon, itt a villamosok a vonatsíneket is használják. Az is nagyon érdekes volt, hogy villamossal át lehet menni Franciaországba is. Mellesleg egy gyönyörű, pezsgő nagy város. Hiányzik. Mégsem éreztük magunkénak. Független attól, hogy megismertünk néhány nagyon kedves embert, akik segítettek, ugyanakkor olyanokat is, akik átvertek. Mégis örökké a szívünkben marad, mivel Zsigmond itt született.

Normál esetben a Budapest - Karlsruhe útvonal 981 km. Ha nem tévedsz el. Lázas gyerkkel hátul, 7,5 hónapos várandósan, mikor zsibbad mindened, sűrűn kell pisilned, nem öntheted magadba a kávét, mert figyelned kell a gyerekre, akkor igen megterhelő egyedül levezetni ezt a távot. Délután 4 kor indultunk. Reggel 8-ra értünk ki úgy, hogy leálltunk hajnalban egy órát aludni, mert már lecsukódott a szemem, és nem akartam az árokba futni. Mikor kiszálltunk a pályaudvarnál a kocsiból, és nincs akkora hasam, 100%, hogy fiúnak hittem volna magam. Úgy vágtunk neki a nagy kalandnak, hogy Krisztián beszél németül, én valamennyit angolul. Találtunk egy Mc'Donalds-ot, ahol lányos zavarunkban egy adag sültkrumplit sem tudunk venni. De Activitiben jó vagyok, így nagy nehezen rendeltünk 3 menüt. A főpályaudvarral szemben találtunk egy Hotelt, ahol szerencsénkre volt üres szoba.